Sok fiatal gondolkodik azon, hogyan fogjon bele a gazdálkodásba. Fog-e sikerülni, milyen rögös úton kell elindulni és mikor éri el a megálmodott célt. Sorozatunkkal nekik kívánunk segíteni a döntésben. Olyan Fiatal Gazdák írnak nekünk, akik már elindultak. Vannak rossz és jó tapasztalataik, túl vannak a nehezén, vagy épp ők is most kezdik és bátorítást várnak.
(A korábbi történeteket itt olvashatják.)
Mostani posztunkban SZABADOS Andor írta le történetét:
Gyermekkorom óta nagyon szerettem az állatokat. Nagyszüleim egész tizenéves koromig tartottak disznókat, kacsát, tyúkot, lovat és amikor náluk jártam mindig a jószág körül sertepertéltem. 11 éves koromban megkaptam az első lovamat, majd 2 év távlovaglás, 2 nyár ménesi munka és 5 év lovastúrázás után eljött az idő a továbbtanuláshoz.
Nem véletlenül választottam egyetemi tanulmányaimhoz a mosonmagyaróvári (akkori NYME-MÉK) egyetem állattenyésztő mérnöki szakját. 2010-ben úgy indultam útnak észak borsodból, hogy kitanulom a szakmát és amint lehetőségem lesz végleg hazatérek, állatokkal, természettel foglalkozni, egyszóval gazdálkodni.
Mindig bíztam a szerencsémben, az álmaimban és abban hogy végtelen teremtő erővel rendelkezem.
Első évfolyamosként megismerkedtem életem szerelmével, akivel egy kollégiumba, abban is egy folyosóra sodort az élet. Szintén állattenyésztő mérnök hallgatóként és az állatok nagy szerelmeseként a második évfolyamtól már közösen tervezgettük jövőnket. A BSc elvégzésekor megkértem Vivi kezét és ezzel párhuzamosan megalapítottuk első vállalkozásunkat. Albérletbe költözvén (mivel ott fejős kecskét nem lehetett tartani) olyan fajt kerestünk, amivel mind állattenyésztői tapasztalatra szert tehetünk, mind anyagi biztonságunkat megteremthetjük. (A második csak részben valósult meg ezáltal, de aki macskatenyésztésbe kezd, az tudja mindezt :-))
Így hát bengáli macska tenyésztésbe fogtunk. Eleinte kivétel nélkül mindenki szkeptikus volt a környezetünkben. Kérdezték sűrűn hogy: „ki fog 200.000Ft-ot adni egy kiscicáért?” de mi csak bíztunk benne, hogy az elképzelésünk beváltja a hozzá fűzött reményeket. Miután 2 alom kiscicát eladtunk már mindenki elismerően bólogatott, hogy: de jól megy a „macskabiznisz”. Ment is és már láttuk, hogy a következő állomásnak a haszonállattartást kell megcélozni.
Bengáli cicák
Eltelt 1 év és 2014-ben kiírták a Fiatal gazdák induló támogatása pályázatot. Őszintén szólva féltünk, hogy be merjünk-e vállalni ennyi kötelezettséget, ennyi bevételt miből fogunk termelni? Jöttek a kérdések. Jómagam vagy tízszer átolvastam a kiírást, átbeszéltük Vivivel és kiszedtük belőle azokat a pontokat amiket nem értettünk. Családom ismerőseként kérdezhettem egy megbízható könyvelőtől:
- hogyan lehet vállalkozóvá válni?
- milyen költségei vannak ennek?
- milyen adminisztrációval jár?
- hogyan kell egy pénzügyi tervet összerakni?
- mit lehet elszámolni?
- mivel egyetemi hallgató vagyok, miben válik ez javamra, vagy hátrányommá?
Másik nagy segítségünkre volt szintén családi ismerősként egy pályázatíró, aki ugyan nem fiatal gazdákkal foglalkozik, de hajlandó volt időt szánni ránk. Mindenek előtt leültünk egy kávéra és megbeszéltük mit szeretnénk mi és mit javasol ő. Egy fontos mondat maradt meg erről a beszélgetésről és ezt ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Azt mondta:
„Ja, hogy olyanra akartok pályázni ,amit meg is akartok valósítani? Az már fél siker!”
Amikor kiadták a pályázati anyagot, nekiültünk számolni. Milyen jószágból mennyit szeretnénk és mennyi kell a pályázatban a 10 eume eléréséhez. Ez sokszor különbözött, ezért kompromisszumot kötöttünk. Vállaltunk lovat, kecskét, nyulat valamint legelőt-kaszálót, továbbá az utolsó 2 évre 1 ha krumplit. A 4. évre 30 anyanyúl, 2 ló, 55 anyakecske és szaporulata, 15 ha kaszáló, 1 ha krumpli.
Ezen vállalások főként jövedelemtermelő elképzelésből születtek, de akadt köztük olyan, amelyik (ló, kaszáló) már adott volt, ezért kár lett volna nem beleírni.
A pénzügyi terv elkészítéséhez is neki kellett feküdni. Felírtuk a tervezett kiadásainkat (ház-, kecske-, eszközvásárlás, földművelés, takarmány, járulékos költségek), majd megszoroztuk 1,5-el és rájöttünk, hogy ez a 12 millió forint arra is szűkösen elég, hogy elindítsuk a gazdálkodást, nemhogy arra, hogy még vésztartalékot is képezzünk belőle. Ez elég frusztráló érzés volt. Ezt egy időre félretettük és nekiálltunk összeírni a tervezett bevételeket. Jól átgondoltan számoltunk. Minden évre kb. 3-7 millió forintnyit terveztünk/kalkuláltunk. Természetesen bízva a legjobbakban.
Ezen számításaimat átküldtük a könyvelőnknek, aki táblázatba öntötte, kitöltötte vele a pénzügyi tervet és átszámolta, hogy ez most így hány pontot ér. Mit ne mondjak itt is kompromisszumot kellett kötnünk, hiszen ha a max. 8 pontra akartunk volna hajtani, akkor akkora bevételt kellett volna vállalnunk, amit képtelenek lettünk volna kitermelni a gazdaságunkból.
Ezért akkora vállalásokat tettünk, amik 5 pontot értek végeredményben, de még a teljesíthetőség határán belül esnek.
Miután az üzleti tervet kitöltöttük saját elképzeléseink alapján azt ellenőriztettük a pályázatírónkkal, hogy hozzáadhassa a tapasztalatát. Ő pontosítatott velünk pár dátumot, összeget és kitöltette velünk az üresen hagyott, vagy rövidre szabott részeket.
A könyvelőtől megkaptuk az 5 pontos pénzügyi tervet, ami sokszori egyeztetés után született meg.
Begyűjtöttük az összes szükséges igazolást.
Eljött az idő a beadásra :-).
Vártunk közel 6 hónapot mire megjött az eredmény, 5 ponttal lecsúsztam az alsó határról. Eléggé el voltunk keseredve, de úgy gondoltuk, még nem készültünk fel a dologra ezért a Teremtő várat még a jótétellel.
3 hónap múlva felröppent a hír, hogy mégis nyertünk, mert leszállították a ponthatárt 104-ről 90-re. Mint valami hihetetlen karácsonyi ajándék úgy jött a hír.
Ezután 2015 februárjában kiváltottam a vállalkozóit, lehívtuk a pénzt és kezdődhetett a megvalósítás.
Gazdálkodásra alkalmas portát vettünk, kialakítottuk a lakhatás feltételeit és jószágtartáshoz szükséges épületeket újítottunk fel. Hónapokig burkoltunk, vakoltunk, festettünk, szerelőt kerestünk.
Sok szép pillanat mellett mindennapi fáradtságos munkával építettük ki magunk körül egy csodálatos falusi élet feltételeit és a jószágainknak a legmegfelelőbb helyet.
Augusztustól karácsonyig a felújítással teltek a napjaink. Novemberben megvettük a tejtermelés/sajtkészítés alapját képező 10 alpesi kecskéből álló törzsállományunkat.
Alpesi kecskék
Hozzáteszem ez nem volt könnyű, csakis több éves jó kapcsolatunk tette lehetővé, hogy az országban elérhető áron, kiváló vérvonalú és nagy tejtermelésű kecskékhez jutottunk, ráadásul eladási szezonon kívül. Tehát ha valaki tenyészállatvásárláson gondolkozik jó, ha egy évvel előre elkezd kérdezősködni, foglalni, mert könnyen azon veheti észre magát, hogy gazdálkodna, csak nincs mivel…
A kecskék hamar megszokták a helyüket, mindent megtettünk, hogy a vehemnevelés zavartalan legyen és a tápanyagellátásuk se hagyjon kívánni valót maga után.
Februárban elkezdődtek az ellések. Mindegyiknél ott voltunk, segítettünk mind az ellésnél mind a felszárításnál. Lett is eredménye 18-ból 18 gidánk csodálatosan növekszik a mai napig is :-)
A gidák neveléséhez több szempontot figyelembe véve mesterséges módot választottunk, ami azt jelenti, hogy napi 8-6-4-2 alkalommal a kifejt tejet cumiból itattuk meg, így mindenki annyit kapott amennyit kellett és az anyák is zavartalanul összeszedhették magukat az ellés után. Aki azt gondolná, hogy ez „embertelen”, azt biztosíthatom, ez a legnyugodtabb módja a gidanevelésnek az állatokat nézve. Mi persze keltünk éjfélkor, hajnal 3-kor, reggel 6-kor. Ez eléggé fáradtságos, mondhatnám kimerítő, de az eredmény szemmel látható. :-)
Jelenleg a tejkezelő helyiségünk befejezésénél tartunk, és a sajt- és egyéb tejtermékek készítése kerül napirendre.
Fokhagymás sajt
A párom, Vivien a legtalpraesettebb nő a világon, aki hála az égnek minden dolgát lelkiismeretesen és kitartóan végzi, így biztos vagyok benne, hogy együtt az állattartást és a sajtkészítést is sikerre visszük majd, ezáltal a megélhetésünket is biztosítani fogjuk!
Fontos lenne említenem, hogy milyen nehézségekkel szembesültünk, hogy más is tanulhasson a történetünkből:
- Említeném első körön a hivatalokkal való kapcsolattartást és ügyintézést. Hát itt vannak gondok. Amellett hogy rengeteg értékes időt elvesz a telefonálás és az utazgatás, néha az az érzése az embernek, hogy senkit nem érdekel, ha ő el akar érni valamit, ha el akar intézni valamit. Sok ígéret és félinformáció amit kapunk, sok esetben kevés tényleges sikerrel. Ennek elkerülésére azt tudnám javasolni mindenkinek, ha valamibe bele akar vágni, ne sajnálja az időt rá, hogy személyesen látogasson meg egy-egy hivatalt, hogy az ügye jobb eséllyel el legyen intézve.
- Továbbá, ha bárhol azt mondják, hogy elintéztek valamit, arról kérjen hivatalos igazolást a helyszínen, mert ha ez szokatlan is, annak hiányában semmit sem tudunk bizonyítani. (Ezen adott esetben százezrek, néha milliók múlhatnak)
Minden eddig leírt dolgon túl hihetetlenül örülünk, hogy elnyerhettük ezt a támogatást, hiszen ezáltal belevághattunk az állattenyésztők nagybetűs életébe, és a saját lábunkon állva, gazdálkodva minden nap örömmel tekinthetünk a jövőbe.
Mindazért a munkáért és fáradtságért, amit a gazdaságunk igényel, kárpótol minket a sok hálás kis állatunk (kecskék, macskák egyaránt) és az az érzés, hogy olyan életet élhetünk amilyet szeretnénk!
Azt javaslom mindenkinek, akit vonz a természet és az állattartás, a gazdálkodás szelleme, számolja át az életét és ne féljen lemondani eddig fontosnak hitt „városi dolgokról”, mert a természet közelsége idővel mindenért kárpótol.
A fent leírt tevékenységeinkről további információt a következő oldalakon találhatsz:
- SZABADOS Andor -
/A fotók a szerző saját fevételei!/
Ha Ön is elmondaná történetét, írjon nekünk a blog@gazdahely.hu e-mail címre!
