Hamarosan végleg magunk mögött hagyjuk a hidegeket, és ismét zöldbe borul a határ. Az elkövetkezendő hetekben sok múlik azon, hogyan gondozzuk földjeinket, növényeinket. Ennek egyik fontos vonatkozása, hogy képesek vagyunk-e megfelelően kezelni.
Az őszi vetésű haszonnövények a tél végén és a tavasz elején is ki voltak már téve a vadkár veszélyének, ami általában rágás-, és taposás kárban nyilvánul meg. Ezek mértékét a gazdák azonban gyakran túlértékelik, amikor tavasszal ránéznek a vetésre. Koránt sem biztos, hogy olyan tragikus a helyzet, mint amilyennek tűnik. Ugyanis az őszi gabonák (búza, rozs, repce, tritikálé, stb.) képesek akár terméskiesés nélkül is kiheverni a vadkárokat. A legjellegzetesebb kártételek egyébként a repcében keletkeznek.
A kár végső mértéke tehát sokkal inkább attól függ, hogy utána a tulajdonos hogyan bánik a növénnyel. Na meg nagyban függ attól is, hogy a késő tavasz és a nyár folyamán megismétlődik-e a vadkár. Különösen problémás lehet gyümölcsösökben, ha a rágáskár többször is előfordul, ugyanis a növény ilyenkor egyszerűen lemarad a fejlődésben.
Láthatjuk tehát, hogy egy egyszer, esetként többször előforduló tavaszi vadkár által okozott terméskiesés mértékét megbecsülni nem túl egyszerű feladat, ezért jó, ha vadkárbecslővel konzultálunk. Szükséges megtenni a lépéseket annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő még egyszer. Ekkor a szakértők is javaslatot tehetnek különböző vadriasztók beszerzésére.
Egy másik tipikus tavaszi vadkárforma a túráskár. A vaddisznók ugyanis tavasszal állati eredetű fehérje után kutatva kitúrják a föld alól a lárvákat, pajorokat. Ilyenkor akár egész sorokat is feltúrhatnak. Persze ez a probléma orvosolható (vagy legalábbis csökkenthető) azzal, hogy gátoljuk a lárvák elszaporodását a földben. Ennek a károkozásnak a mértéke sokkal inkább azon múlik, hogy megismételjük-e a vetést az adott részen, és ha igen, milyen gyorsan.
Szintén a kukoricához köthető probléma, hogy az ősszel földre hullott és beszántott kukorica most tavasszal kicsírázik és odavonzza a vaddisznókat. Ezt ősszel lehet megelőzni azzal, hogy időt hagyunk a szántás előtt az állatoknak, hogy felegyék a magokat.
Összefoglalva tavasszal szántóföldeken elsősorban a vaddisznók okoznak problémát, de a taposási kár a szarvasokra is jellemző. Emellett a nyulak rágáskára is egyre gyakrabban fog előfordulni, ahogy megkezdődik a vetési időszak. Gyümölcsösök, és általánosságban facsemeték esetén viszont a probléma okozói az esetek jelentős részében inkább az őzek.
Két dolog viszont független az állattól és a növénytől is: a védekezés elsődleges fontosságú, ha pedig már megesett a baj, akkor azonnal szakértőt kell hívni.
- TÓTH Miklós -
"A vadkár a múlté!"